Új blog

Sziasztok! Ahogy ígértem, itt az új blogom. Remélem szeretni fogjátok :* Ide kattintva érhetitek el.

36. (utolsó) rész

 Boldog új évet <3

- Mi van? - ez volt az egyetlen, amit ki tudtam préselni magamból.
- Beszélnünk kell - ragadta meg Dávid a karom, és kivonszolt a helyiségből. Legnagyobb meglepetésemre senki sem jött utánunk, de fogadni mertem volna, hogy minden egyes lépésünket figyelik.
- Dani csak szórakozik, ugye? - kérdeztem, és a sírás határán álltan.
- Nem árulok drogot - válaszolta Dávid - volt egy időszakom, amikor...segédkeztem ilyen ügyekben. Danival egész jóban lettünk, nekem meg kellett a pénz, mert anyáék nem voltak hajlandóak adni, mondván, vállaljak valami munkát. De esküszöm, hogy az a múlt. Szeretlek, és nem akarlak elveszíteni - csókolt meg, én pedig alig tudtam felfogni, amit mondott. Szeret.
- Én is szeretlek - öleltem át szorosan.
Dávid kiment a házból, és hívta a rendőrséget, majd visszamentünk Daniékhoz.
- A terved elég béna volt, és nem jött össze - néztem Danira - valami mást kell kitalálnod.
- Minden a te hibád - jött közelebb hozzám - ha néha megtanulnád befogni a szád, akkor most nem lennénk itt. Te elmehetnél a francba, mi meg Dáviddal továbbra is csodás üzleteket ejtenénk. De nem! - kezdett el kiabálni - neked mindig mindent el kell rontanod!
- Ne kiabálj vele! - állt elém Dávid.
- Mert mit teszel? Megütsz? - Dávid keze ökölbe szorult - Csak nyugodtan! Legalább lesz okom arra, hogy visszaüssek. - és ebben a pillanatban megmenekültünk, ugyanis a rendőrség rontott be a szobába.
- Mi a fasz? - kiáltott fel az ismeretlen fiú, de már késő volt, sehogy sem tudtak elszökni. Ketten szétnéztek a harmadik szobában, ahol én még nem jártam, és találtak pár füves cigit, meg tablettákat, így tényleges bizonyítékkal mehetnek börtönbe.
A rendőrök felajánlották, hogy hazavisznek, de mivel túl feltűnő lett volna egy rendőrautóval hazamenni, így inkább gyalogoltunk.

Hazaérve csak Krisztián és Balázs voltak otthon, így magyarázkodás nélkül mentünk be a szobámba.
- Nem lett volna szabad odajönnöd - ölelt át szorosan, mire  arcomat a nyakába fúrtam.
- Nem ülhettem itthon tétlenül. És az volt a céljuk, hogy odamenjek, így bármi áron elérték volna. De ki volt az a másik fiú?
- Dani bátyja, Marci. Ugyanolyan mint az öccse, talán rosszabb. De ne beszéljünk erről, oké?
- Oké - mosolyogtam, és megcsókoltam.

3 évvel később
Ma van 3 éve, hogy járunk. Azóta rengeteg mindenen mentünk keresztül, leérettségiztünk, egyetemisták lettünk, összeköltöztünk. Voltak hullámvölgyeink, egyszer szakítottunk is, de aztán újra összejöttünk. Most boldogabb vagyok, mint valaha.
- Jó reggelt - köszöntött, és adott egy csókot - éhes vagy? - kérdezte egy gyönyörű mosoly kíséretében.
- Én mindig - mosolyogtam vissza rá.
- Csodás. Mindjárt jövök. - mondta, majd kiment a szobából. Fél perccel később egy komplett reggelivel jött be.
- Pirítós? - kérdeztem, emlékezve az első reggelre, amit nála töltöttem.
- Pirítós - válaszolta ismét mosolyogva, majd leült mellém.
Este beültünk a moziba egy késői filmre,aztán hazamentünk.
- Tetszett? - kérdeztem, amikor beléptünk a lakásba.
- Jó volt - vonta meg a vállát - de nekem inkább te tetszel - mondta, majd szenvedélyesen megcsókolt.
Úgy érzem, soha nem fogok tudni betelni a csókjaival. Minden egyes alkalommal képes valami újat mutatni. Ő az első fiú, akivel el tudom képzelni a jövőm. Egy gyönyörű jövőt.


Hát igen, de is elérkeztünk. Amikor pár hónappal ezelőtt elkezdtem a blogot, álmomban sem gondoltam volna, hogy 37 feliratkozóm és több mint 21000 oldalmegjelenítésem lesz. Nagyon szépen köszönöm nektek, hogy elolvastátok a blogot! Köszönöm a hozzászólásokat, a visszajelzéseket, és hogy szerettétek azt, amit csinálok. Nekem ez rengeteget jelent, hiszen több olyan alkalom is volt, amikor időhiány miatt megfordult a fejemben, hogy abbahagyom, és csak miattatok csináltam végig. Még egyszer nagyon szépen köszönöm <3 Hamarosan új történettel jelentkezem, a link ide is kikerül majd, a Facebook-csoportban pedig hamarosan bővebben írok a történetről. Addig is minden jót nektek <3 :*

35. rész

Három előtt két perccel értem az épület elé, ami talán még lepukkantabb volt, mint pár hónappal ezelőtt. Sehol egy autó, vagy bármi, ami arra utalhatna, hogy nem vagyok egyedül. Az ajtóhoz léptem, és benyitottam. Nem voltak ablakok, így egy lámpa világította meg a helyiséget, ami tele volt dobozokkal, de volt ott egy asztal, és néhány szék is. Két ajtót láttam, az egyik mögül hangok szűrődtek ki.
- Ne merd idehívni! - hallottam egy dühös hangot. Egy nagyon is ismerős dühös hangot.
- Már késő - nevetett fel valaki. Na, őt nem ismertem.
- Mit akartok tőle? Ez az ügy csak rám, és a seggfej öcsédre tartozik, őt ne keverjétek bele! - be akartam menni, mert teljesen biztos voltam benne, hogy ez Dávid. De tudni akartam, mi folyik itt, és ha bemegyek, akkor biztosan nem tudok meg semmit.
- Szerintem rá is ugyanúgy tartozik. Végülis ha ő nincs, akkor talán soha az életben nem keveredsz bele. Mit szólnál, ha ezt neki is elmondanánk? Milyen szép lenne, ha megtudná, hogy a pasija ugyanolyan, mint az exe? - rólam van szó, ebben teljesen biztos vagyok. De miért lenne Dávid olyan mint Dani? Egyáltalán semmi közös nincs bennük.
- Ne merészeld! - mondta Dávid halkabb hangon.
- Nahát, végre megjöttél! - ez a hang mögülem érkezett. Megfordultam, és bár felismertem a hangját, mégis meglepődtem, ugyanis Dani állt velem szemben. Mosolygott, de ez nem boldog mosoly volt. Hanem ijesztő.
- Ne csak állj ott, inkább gyere be - ragadta meg a karom, és behúzott a szobába.
- Engedj már el! - mondom, amikor beérünk a szobába. Egész idefelé úton azon gondolkoztam, vajon milyen látvány fogad. Megkötözték Dávidot? Megverték? Leginkább arra tippeltem, hogy bezárták valami üres szobába, vagy hasonló. Na, ez mind szertefoszlott, amikor Dávidra néztem. Nagyon is jól volt, egy sötét hajú fiúval állt szemben, zsebre dugott kézzel. Először dühöt láttam az arcán, de amikor rám nézett, a vonásai ellágyultak, és inkább aggódónak tűnt. Dani elengedett, mire Dávid odajött hozzám és átölelt.
- Jól vagy? - suttogta a fülembe.
- Semmi bajom, de...mi folyik itt? - néztem először rá, majd Danira, végül a harmadik fiúra, akiről még mindig nem tudtam, kicsoda.
- Mindent elmagyarázok. Később. - nézett Danira - Miért hívtad ide? Ez a mi ügyünk, Reginát nem kell belemártanod.
- Milyen szép - nevetett fel - én elhúzok, te meg azonnal lecsapsz a csajomra...ezért volt ez az egész, ugye? Hogy megszerezd őt!
- Mi a fenéről beszélsz? - kérdeztem, mert kezdtem elveszteni a fonalat.
- A drága fiúdnak köszönhetően 8 hónapot ültem a sitten! Te elhúztál nyaralni, ő meg a szüleiddel szépen elment a rendőrségre, akik eljöttek hozzám, és megtalálták a füvet. Nyilván sejted a folytatást.
- Még mindig nem tudom, Reginek mi köze van ehhez. Ő elmegy, mi pedig elrendezzük a dolgot.
- Nem verekedni akarok. Azt akarom, hogy szenvedj - lépett közelebb Dávidhoz - és ennek az a legjobb módja, ha elveszíted a csajodat - nézett rá undorító vigyorral az arcán - Ugyanis, drága Regina, a fiúd egy hajszállal sem jobb tőlem. Ő is díler.

Díj

A minap megkaptam az első díjam Nessától, amit ezúton is szeretnék neki megköszönni <3

Szabályok: 

- Köszönd meg a díjat annak akitől kaptad!
- Írj tíz dolgot magadról!
- Válaszolj a tíz kérdésre!
- Írj tíz kérdést!
- Küldd tovább tíz blognak. (Nem kötelező a tíz, nekem sincs annyi)

 10 dolog magamról:
1. 154 cm vagyok, ezzel a legkisebb az osztályban
2. Lételemem az olvasás
3. Az egyetlen dolog amit szeretek a külsőmben, azok a kék szemeim
4. Van két öcsém
5. A barátaim nélkül megőrülnék
6. Iszonyat béna vagyok tesiből
7. Imádom Nagy Ricsit
8. Hiszek a fiú-lány barátságban, hiszen az egyik legjobb barátom is fiú
9. Zene nélkül nem tudok meglenni, általában a történeteimhez is zenehallgatás után kapok ihletet
10. Imádom a színes körömlakkokat

Nessa kérdései:
1. Édes vagy sós?
   Sós :D
2. Játszol valamilyen hangszeren?
    3 évig zongoráztam, de már nem
3. Voltál már tengerparton?
    Még nem
4. Mi volt életed legjobb pillanata?
    Nem hiszem, hogy tudok dönteni....több is volt
5. Mi a kedvenc ételed?
    Csirkemell, minden mennyiségben
6. Mi a legjobb tulajdonságod?
    Bármire képes vagyok azokért, akiket szeretek
7. Könnyen zavarba lehet hozni?
    Sajnos túl könnyen
8. Hogyan jellemeznéd magad?
    Ha magamról kell beszélnem, általában leblokkolok, így inkább sehogy ;)
9. A karaktered/karaktereid közül kire hasonlítasz a legjobban?
   Azt hiszem, egyikőjükre sem. Nem szeretném ha rám hasonlítanának, az ő érdekükben :)
10. Ki a kedvenc karaktered/karaktereid és miért?
      Hamarosan megnyitom az új blogomat, és abból a történetből választanék szereplőt, méghozzá Márkot. Ő az a fiú, akit én is szívesen elfogadnék ;)

 Az én kérdéseim: 
1. Mióta írsz?
2. Mi inspirál írásra?
3. Ki a példaképed?
4. Melyik az a dal, amitől azonnal szomorú leszel?
5. Melyik az a dal, amitől azonnal boldog leszel?
6. Mi a kedvenc filmed?
7. Melyik a kedvenc blogod?
8. Ha választanod kellene egy új keresztnevet, mi lenne az?
9. Miből vagy/voltál a legjobb a suliban?
10. Melyik a kedvenc könyved?

 Akiknek küldöm:
Megpróbálni elhinni
Középiskolai életem
EuphoricKiller
Ééééés azt hiszem ennyi. Akiknek még elküldtem volna, azok már megkapták korábban :)

34. rész

Próbáltam nem felfújni a dolgot. 17 éves, érett fiúról van szó, biztos csak az egyik barátjánál volt. Nem, arról szólt volna. Akkor talán....igen, eszembe jutott, hogy megcsal. De két másodperc alatt kitöröltem a fejemből a gondolatot, és próbáltam valami ésszerű magyarázatot keresni, de sajnos nem sikerült. Mormogtam valami 'mennem kell' félét, majd besiettem a szobámba, és felhívtam Mirát. Megbeszéltük, hogy átjön, és kitalálunk valamit. Megpróbáltam felhívni Dávidot, de ki volt kapcsolva. Épp az ágyamon ültem törökülésben, a telefonomat szorongatva, amikor váratlanul megcsörrent. De sajnos nem az volt, akire számítottam, ugyanis ismeretlen szám virított a kijelzőn.
- Igen?
- Ha fontos neked a seggfej pasid, akkor háromra gyere a címre, amit e-mailben kaptál.
- Mi van? - ebbe a két szóba próbáltam belesűríteni az összes kérdésemet. Ki a fenével beszélek? És mi van Dáviddal? Honnan tudja az e-mail címem? Vagy egyáltalán a telefonszámom?
- Csak csináld amit mondok. Akkor könnyen megússzátok. Háromkor, szivi. Ne késs! - ezzel kinyomta, én pedig majdnem szívrohamot kaptam. Mi a francot akarnak épp tőlünk? És kik? Az órámra néztem: 14:18. Gyorsan megnéztem a címet, ami egy elég eldugott helyen volt. Dani egyszer elvitt oda, még Mira és Zsolti is jött, de nem mentünk be a házba.
Épp kinyitottam Mirának az ajtót, amikor eszembe jutott az egyetlen ember, aki ezt tehette.
- Úristen! - ez volt az első reakcióm, így Mirát is ezzel köszöntöttem.
- Mi az? - ijedt meg a barátnőm - mi van Dáviddal?
- Gyere a szobámba - ragadtam meg a karját.

- Dani volt! - mondtam, miután bezártam magunk mögött az ajtót.
- Gondolod, hogy ő...nem, Regina, ez...ha van egy kis esze, soha többé nem merészkedik a közeledbe. És mit akarna Dávidtól? És....- Mira arcára először megvilágosodás, majd aggodalom ült ki.
- Mi történt? Tudsz valamit? - kérdeztem, mert szinte teljesen biztos voltam benne, hogy valamit eltitkolnak előlem.
- Nem, semmi..és most? Mit fogsz tenni?
- Tudom, hogy hova kell mennem. Minden rendben lesz - nem tudom, hogy Mirát, vagy inkább magam próbáltam nyugtatni, mindenesetre én csak idegesebb lettem. Az órámra néztem. 14:42. Ideje indulni.
- Ne haragudj, mennem kell - öleltem meg - majd beszélünk.
- Várj már! Ugye nem fogsz hülyeséget csinálni?
- Nyugi, Mira, jól leszek - próbáltam rá mosolyogni, majd összeszedtem a holmimat, és elindultam a találkozóra, már ha lehet így nevezni.

33. rész

Mondanom sem kell, pénteken egész nap ideges voltam. Szerencsére a félelmeim alaptalannak bizonyultak, mert Dávid hozta a szokásos imádnivaló formáját. Hétre nálunk is volt, és elvitt minket. Komolyan nem hiszem el, hogy az öcsém is velünk jött.
- Úgy érzem magam, mint egy anya, akinek hirtelen két gyereke is van - mondtam Dávidnak, miközben Amarilla a szobáját mutatta Balázsnak. Persze nem először van itt, de nekik ez nem számít.
- Ha nagyon szeretnéd, elintézhetem, hogy kilenc hónap múlva tényleg legyen gyereked - húzott magához.
- Még meggondolom - vigyorogtam rá, és puszit adtam az arcára.
Az este további része fantasztikusan telt, rengeteget nevettünk. Majdnem tizenegy volt, mire a kicsiket sikerült ágyba parancsolni. Ragaszkodtak hozzá, hogy nem álmosak, bár 5 perc alatt elaludtak. És innen következett az a rész, ami miatt egész nap izgultam. Próbáltam olyan sokáig a fürdőszobában maradni, amíg nem volt feltűnő. Mire Dávid végzett, én már betakarózva, és elég idegesen vártam rá.
- Nézzünk filmet? - huppant le mellém, és átkarolta a vállam.
- Felőlem - bújtam hozzá, és megcsókoltam. Először csak egy gyors csóknak indult, de nem hagytuk abba. Megfordultam, és az ölébe másztam, mire ő a csípőmre tette a kezét. Lassan haladt lejjebb, míg a fenekemhez nem ért, és megmarkolta. Erre felsóhajtottam, és igyekeztem még közelebb férkőzni hozzá, bár nem hiszem, hogy lehettem volna ennél közelebb. Benyúlt a pólóm alá, és a hátamat kezdte simogatni. Az én kezeim is elkalandoztak, fel a mellkasán, majd vissza. Ajka a számról a nyakamra tévedt, mire ismét sóhaj hagyta el a számat.
- Regi - szólalt meg zihálva - most állíts le, ha nem akarod hogy fojtassam.
- Nem akarlak megállítani - suttogtam két csók között. Erre felemelt, megfordított és az ágyra fektetett. Kezeivel újra körbejárta a testemet. Soha nem voltam még olyan boldog, mint ezen az estén.

Reggel meglepődtem, ugyanis Dávid nem volt mellettem. Először azt hittem, csak álmodtam az egészet, amíg ki nem tisztult a látásom, és rájöttem, hogy Dávid szobájában vagyok. Gyorsan felöltöztem és kimentem a konyhába, ahol megtaláltam Dávidot, amint épp reggelit próbált készíteni.
- Mit csinálsz? - kérdeztem és adtam egy puszit az arcára.
- Pirítóst. Azt hiszem, azt nehéz elrontani - mosolygott és átölelte a derekamat - de most kérek egy rendes csókot - mondta, és ajkait az enyémre tapasztotta. Egészen belemerültünk a csókba, amikor fentről nevetést hallottunk.
- Szerintem felkeltek, megyek, és megnézem őket - mosolyogtam Dávidra és elindultam Amarilla szobája felé.
Jó reggelt, rosszcsontok -adtam nekik egy-egy puszit, majd felöltöztettem őket.
Tizenegy körül mentünk haza.
Dávid azt mondta, még mindenképp felhív délután, ám hiába járkáltam egész nap a telefonommal, nem hívott. Kicsit rossz érzésem volt, és ha paranoiás lennék, azt mondanám, biztosan lett vele valami. De mivel nem vagyok az, így elkönyveltem magamban, hogy valószínűleg nem ért rá.
Másnap reggel Mirával mentünk vásárolni, ami az egész délelőttünket igénybe vette. Leginkább csak nézelődtünk, de beszereztem egy új nadrágot, pár felsőt, és egy nyári ruhát is. Percenként néztem a telefonomra, de semmi. Tudom, hogy nem kellene ennyire ragaszkodnom hozzá, de nem tehetek róla, ez ösztönös. A tegnapi rossz érzés nem múlt el, és egyre nagyobb késztetést éreztem, hogy felhívjam.
Amikor hazaértem, kicsit meglepődtem, ugyanis Dávid anyja ült a nappalinkban.
- Regina - ölelt meg - Dávid veled van?
- Öhm, nincs. Tegnap óta nem láttam - válaszoltam rosszat sejtve.
- Tegnap óta?
- Igen, egész délután nem beszéltünk. Miért? - előre féltem a választól.
- Az éjjel nem aludt otthon, és ma még nem jött haza.

32. rész

 Rövid lett, pocsék lett, és késtem is, de sajnos ezen a héten és a múlt hétvégén minden összejött, így nagyon kevés időm volt írni. Igyekszem a következővel, de sajnos fogalmam sincs, mikor tudom hozni. Kitartás, már csak két hét van a szünetig! <3 :*

Sikerült időben Zsoltiék házához érnünk. Még nem volt nagy hangzavar, az őrjöngés általában 10 óra körül kezdődik amikor már mindenki túl van minimum 1 pohár alkoholtartalmú valamin, és Ádámék szülei elhúznak otthonról, hogy a gyerekeik és haverjaik nyugodtan tombolhassanak.
- Ádám - köszöntöttem - boldog szülinapot!
- Kösz - adott két puszit - remélem, pia.
- Az öcséd választotta. De megnyugtatlak, hogy nem pia - válaszként csak rám mosolygott, és kezet fogott Dáviddal is.
Az este további részét el tudjátok képzelni. Buli, haverok, fanta, természetesen fanta nélkül. Valamikor 2 körül értem haza, és nem tagadom, bennem is volt egy kis alkohol, de soha nem iszom annyit, hogy berúgjak. Egyszer már megtörtént, az bőven elég volt.
Reggel átmentem Dávidhoz, de Balázs is velem jött. Ilyenkor általában ők együtt játszanak Amarillával, mi pedig beszélgetünk.
- Este itt aludhatnátok. Anyáék esküvőre mennek Debrecenbe, és egyedül leszünk.
- Aludhatnánk? Úgy érted, Balázs is?
- Aha, miért ne. Legalább Amarilla sem lenne egyedül.
- Majd megkérdezem - mosolyogtam, és a vállára hajtottam a fejem.

A délután nagy részét azzal töltöttem, hogy kitaláljam mit mondok majd anyának. Soha nem volt az a szigorú fajta, viszont még soha nem aludtam egy barátomnál sem, és őszintén, fogalmam sincs, mit kell ilyenkor mondani. Csak közöljem, hogy oké, reggel jövök, vagy mi?
- Ööö, anya, beszélhetünk?
- Persze.
- Izé, tudod, Dávid meghívott, hogy aludjak náluk. És Balázs is.
- Balázs?
- Aha. A szülei esküvőre mennek a hétvégére, ezért csak ketten lesznek a húgával - Sokáig nem válaszolt, és már azt hittem, nem egyezik bele, amikor végre megszólalt.
- Rendben, de egy feltétellel.
- Igen?
- Védekezzetek.
- Ezt most komolyan mondod? Nem fekszünk le, amikor a kicsik is ott vannak.
- Jó, gondoltam. De azért jobb, ha beszélünk erről. Elhiheted, az utolsó amire vágyom most, az egy unoka.
- Nem vagy egyedül - forgattam a szemem. Nem hiszem el, hogy tizenhét évesen erre külön figyelmeztetni kell - szóval akkor mehetünk?
- Igen.
- Kösziii - adtam neki egy puszit - megyek, szólok Dávidnak - vigyorogtam.

- Remélem ötcsillagos ellátásra készültök - szóltam bele a telefonba.
- Ha az ötcsillagos ellátás pizzát, mesenézést és a csodálatos társaságunkat illeti, akkor igen - érkezett a válasz, mire felnevettem - hétre megyek értetek, oké?
- Várunk.